Szent Piroska

*1088 táján, +1133.
Szent László király és rheinfeldi Adelhaid leánya.

Bár az ortodox egyház avatta szentté, Piroskát magyar szentként tiszteljük. Miután édesapja meghalt, sokáig Könyves Kálmán udvarában élt. 25 éves korában nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke, mert 1105-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Ioannés Komménosszal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Szent László leánya jó császárnő és hűséges, segítő hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. A gazdagságára mint az uralkodásnak az eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, soha nem fordított hátat a hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között.
Halála után az ortodox egyházban szentté avatták. Mozaik képét a Hagia Sophia a mai napig őrzi.
Sajnos részletes történeteket nem tudunk róla, de példaként állhat előttünk, mint olyan asszony, aki a hazájától távol is igyekezett minden feladatában jól helytállni, elfogadva és felismerve szerepét az életben.

Szent László leánya Piroska megérte: hajón ment Bizáncba - a nagy Császár kérte. Fia: Dukász János, szent Császár lett férje és Gráciák tettek koronát fejére. Szentlelku nagy Császárnoje lett Bizáncnak, építoje dómnak, monostor-kórháznak. Négy daliás fia - s négy ékes szép lánya Árpádok hírnevét növelte Bizáncba. Majd unokáinak késobbi frigyére visszatér hazánkba az Árpádház vére. Végül is letéve csillogó koronát s fénylo ragyogását az elmúlt idonek... Apácamezbe-öltözötten ajánlja fel lelkét Újraalkotó Teremtojének.