A XIX. század második felében, az Európában szokásos színpompás egyenruhák között előkelő helyet foglalt el a magyar katonai viselet történet tábornoki díszegyenruhája, mely látványossága és fényűző volta mellett őrzi a könnyűlovas öltözet nemzeti hagyományait.
A huszárezredek tulajdonosai a huszárezredesi rangból tábornokká előlépő tisztek, valamint a Magyar Királyi Honvédséghez beosztott tábornokok viselték meghatározott feltételek mellett.

Az ezredet 1742-ben alapították. Tulajdonosa 1847-töl Ernő Ágost Hannover királya (ezért a Hannover huszárok elnevezés), parancsnoka 1845-től Kiss Ernő ezredes, a későbbi aradi vértanú tábornok. Az erdélyi kiegészítésű ezred 1848 tavaszán Magyarországon állomásozott, s döntő szerepet játszott a Délvidék megtartásában.

A szabadságharc hadseregének egyik legkiválóbb alakulata volt. A császári királyi csapatok közül tisztikara a legnagyobb arányban szolgált a honvédseregben, s 59%-uk mindvégig kitartott, ami elsősorban az ezredparancsnok Kiss Ernő hűségének és példamutatásának volt köszönhető. Kiváló törzstisztek sorát és 4 tábornokot adott az ezred a honvédseregnek. Kiss Ernő mellett a szintén aradi vértanú gróf Vécsey Károly, valamint Pikéty Ágoston küzdötték végig a szabadságharcot (gróf Esterházy Sándor tábornok 1849 januárjában kilépett a szolgálatból).

Az egyetlen lovassági alakulatként mindvégig együtt tartották az ezredet, s a Damjanich vezényelte híres III.hadtestben harcolta végig a tavaszi hadjárat nagy csatáit, kitűnve Isaszegnél, Nagysallónál és Komáromnál. Később is a csatákat eldöntő nagy lovasrohamokra tartogatták, így Perednél (itt halt hősi halált egyik osztályparancsnoka br. Ernst Hügel őrnagy) majd a Görgei által személyesen vezetett július 2-i komáromi nagy lovasrohamban játszott fontos szerepet. Az aradra levonuló hadsereget fedezve 1849 júliusában többször és sikeresen csapott össze az orosz lovassággal.

Világosnál kényszerült letenni a fegyvert, utolsó parancsnoka Galvagni Cézár alezredes volt.

A Hannover huszárok 1798 óta viselték sárgagombos, világoskék egyenruhájukat, amelyhez a vörös csákó járt. A tisztek dolmányát és prémes mentéjét sűrű zsinórzat és gazdag sujtásozás díszítette. A rangot a csákón és dolmányon különböző szélességű paszományokkal jelölték.

A díszöltözetet arany veretű tölténytáska, aranyfonatú sárga öv és díszes szíjazaton függő pompás hímzésű tarsoly és szablya egészítette ki.

Az öltözethez tartozó szolgálati fegyver az 1845 M lovastiszti szablya volt, a császári királyi hadsereg lovasságának legelső egységesített fegyvere, amely először alkalmazta a kézfejet és csuklót fokozottan védő markolatkosarat.

A honvédseregben minden zászlóalj saját zászlóval rendelkezett. A zászlók selyemből készültek, szabvány méretük 179x126 cm, három oldalukat vörös és zöld lángnyelvek díszítették. Közepüket festették, az előlapra az országcímert, a hátlapra Szűz Máriát és a gyermek Jézust. A zászlónyelvet csigavonalban nemzeti színű sávozás fedte, lándzsaszerű fehér fém csúcsát az országcímer, illetve az uralkodó "V.F." névjele díszíttette. A zászlókra szalagokat kötöttek, az elsőt a zászló avatásakor a zászlóanya. A szalagokra jelmondatokat írtak.

A zászlót, vállon átvetett bőrhevederen, őrmesteri rangú altiszt hordozta. A hevedert - bár nem volt kötelező - többnyire nemzeti színű posztóval, selyemmel borították be és ezüst vagy arany hímzéssel, flitterekkel díszítették. A zászlótartó a honvéd gyalogság szabályos egyenruháját hordta: kávébarna atillát, világoskék magyarnadrágot, fekete csákót. Őrmesteri rangját a csákón paszomány, az atilla gallérján ún. "gallérvonás" jelölte. Csak oldalfegyvere volt, az 1836 mintájú gyalogsági szablya. A zászlót a zászlóalj a csatába mindig magával vitte, amely az alakulat helytállását demonstrálta. Csatarendben az arcvonal közepén, rohamnál a rohamoszlop élén, védelemben a zászlóalj négyszög belsejében, a vezénylő parancsnok mellett volt a helye.

A zászlótartó a zászlóaljtörzshöz tartozott, s az alakulat belső szolgálatában az egyik legfontosabb altiszti beosztást látta el, a zászlóalj segédtiszt mellé volt vezényelve. Emiatt a legtöbb honvédzászlóaljnál két zászlótartó volt.

A legkiválóbb alakulatok legénységének hősiességét a zászló selymére tűzött kitüntetéssel ismerték el.

A Corvin Mátyás idejében rendszeresített eredeti magyar könnyűlovas fegyvernem - a huszárság - öltözete a legdíszesebbek közé tartozik és jellegzetes megjelenési formái az egész világon ismertek. Harcászati sikerei miatt ezt a fegyvernemet a XVII. században egész Európában, sőt az AEÁ-ban (USA-ban) is bevezették, átvéve a nevét (huszár, husar) és felszerelésének Magyarországon kifejlődött sajátosságait. Díszelgő és reprezentatív feladatokra egyes egységeit a világ számos országában a mai napig alkalmazzák.

A 3. huszárezred fehér csákót viselt. Az öltözet egyéb kellékei megegyeztek a többi huszárezrednél használtakkal. A huszártisztek aranyzsinóros sötétkék atillát, piros huszárnadrágot, fekete sarkantyús csizmát, kiegészítő felszerelésként vállszíjas tölténytáskát, fegyverként lovastiszti szablyát hordtak. A díszöltözethez viselni kellett valamennyi kitüntetést, rendjelet és érmét is. Atillához mentét nem viselhettek. Mentét csak zubbony fölött panyókára vetve vagy felöltve hordhattak.

AZ ÖLTÖZET FŐ DARABJAI: