Minden nép büszke a saját múltjára. Visszaemlékezik a régi időre, leginkább a szépre. Mi is tapasztaljuk szüleink, nagyszüleink, dédszüleink emlékezéseiben, hogy az idő folyamán a múlt egyre érdekesebb, szjnesebb lesz és az évek múltával keverednek a megtörtént és az elképzelt dolgok azaz "megszépül a messzeség."

Vágyaink, álmaink összefonódnak a valósággal, létrejön a nagy eseményeket és nagy embereket megjelenítendő monda- és legendakör a múlt idők lelki visszhangja. E honlap ezt a visszatekintést szeretné vissza adni a mai magyarságnak, mert e visszaemlékezések, s e magyar történelmünk sokat jelent az igaz hit hű magyaroknak. Mennyire ad erőt, öntudatot, lelki azonosulást múltunkkal, mennyire érezzük örökségünknek. Mennyire azonosulunk vele, hogyan látjuk benne magunkata múlt tükrében mai valónkat.

Egy népnek, minél hosszabb és dicsőbb a valós vagy vélt története, annál gazdagabb a monda- és legendakincse. A magyarság múltja sokféle módon él tovább. Az előző évezredekből nem maradt fenn írásos emlék a mostani évezred első századaiban is csak szóban terjedt, tovább az emlékezés a magyarság múltjából és múltjáról. Ezt jórészt csak a XIX. és XX. századírói és költői, illetve történészei foglalták írásba és tették közkincsé. Az évszázadok folyamán több generáció adta át egymásnak a szájról-szájra terjedő, valós alapú, képzelet gazdagította történeteket. Van, aki hozzátett vagy épp elvett belőlük valamit, kicsit saját képére, saját fantáziája szerint formálta és átformálta őket. Így alakult ki mára egy olyan mondakör, legendárium, amit most, már az jrott szó megőriz az utódok számára és okulására is. Így a múlt nem száll el nyomtalanul, hanem megmarad nekünk és bennünk, amit tovább adhatunk gyermekeinknek, unokáinknak és dédunokáinknak.