Madéfalvi veszedelem (Székely népírtás - SICULICIDIUM)



Történeti adatok:

Az emlékmű a határőrség megszervezésének ellenszegülő székelyek soraiban, 1764. január 7-én az osztrák tisztek irányítása alatt, Madéfalván végrehajtott véres megtorlás áldozatainak állít emléket. Az esemény előzményeinek felvázolása érdekében az 1760-as évek elején lezajlott történéseket kell először is ismertetnem. 1761-ben Mária Terézia székely határőrség megszervezésének javaslatával fordult Erdély katonai főparancsnokához, Adolf Nicholaus Buccow báróhoz, aki válaszként kidolgozta a határőrezredek felállításának tervezetét. Ez alapján az idegen tisztek vezetése alatt álló székely határőrezredeknek elsősorban Erdély déli, illetve keleti határát kellett megvédeniük, de esetenként külföldi hadjáratokba is bevethették őket ugyanakkor, - amit szintén nehezményeztek a székelyek - a határőrezredekbe való szolgálat nem jelentette régi szabadságaik -pl. adómentességük - visszanyerését. Mivel az önkéntes jelentkezéshez kötött sorozás ilyen körülmények között nem vezetett a várt eredményre, a határőrség megszervezését lebonyolító bizottság egyre erőszakosabb módszerekhez folyamodott a szabad székelyek felesketése érdekében. Az 1763. október 8-án kihirdetett új királynői rendelet értelmében a határőrségbe állás már nem önkéntes jelentkezés függvénye volt, hanem kötelezővé vált minden szabad székely számára. A csíkiak, Beke István csíkdelnei és Zöld Péter csíkszentléleki római katolikus plébánosok vezetésével megtagadták a jelentkezést és az összeíró bizottság elől az erdőbe menekültek. 1764 elején a háromszékiek is csatlakoztak hozzájuk. Az ellenállást január 5-ig bírták, amikor azonban a nagy hideg, az élelemhiány és a német katonaság fenyegetései miatt bevonulni kényszerültek Madéfalvára. Két nap múlva, megtorlásként a székelyek engedetlensége miatt, a feleskető bizottság rajtaütésszerű támadást rendelt el a falu ellen. 1764. január 7-ikén hajnalban ágyútűzzel indult a vérengzés, a határőrezredbe állást korábban megtagadó csíki és háromszéki székelyek ellenállás nélkül estek el a mintegy 1300 fős császári sereg támadásai közepette. A báró Siskovich József altábornagy rendeléséből és Caratto alezredes vezetésével végrehajtott székely mészárlás a madéfalvi veszedelem, másképp siculicidium (székely tömeggyilkosság) néven íródott be a történelembe. Áldozatainak pontos száma ismeretlen, ám valószínűleg sokkal többen lehettek az egyik hivatalos kimutatás által megállapított falvanként 88, azaz összesen 177 halottnál. Az emlékírók 200 és 600 közé becsülték az elhullottak számát. A vérengzés után az utólag Vészhalomnak elnevezett közös sírba kb. 45, nagyrészt háromszéki áldozatot temettek el. A tömegsírt a vérengzést követően és a 19. században is több kopjafával, kereszttel jelölték meg. Az elsőt az osztrák hatalom állította, felirata cinikusan a „székelyek megtört büszkeségét" említette. Az 1783-ban eltávolított fejfa helyett, 1789-ben Cserey Zsuzsanna állíttatott egy keresztet a sírhalomra. 1878-ban Részeg András és felesége egy újabb keresztet is állíttatott, utóbb 1885-ben Szabó Péter egy harmadik kereszttel tisztelgett az áldozatok emlékének.

Madéfalvi emlékmű (SICULICIDIUM emlékmű) felavatása 1905. október 8-án a csíki és háromszéki székelyek jelenlétében.

Az eseményhez méltó emlékmű állításának a gondolata, már az 1860-as évek elején megfogalmazódott, ám a ma is álló alkotás költségeinek az előteremtése még több évtizedig elhúzódott. 1891-ben bizottság alakult az emlékmű állítás érdekében. A szükséges pénz közadakozásokból gyűlt össze.

1892-ben a csíkszeredai származású, de Budapesten működő Tamás József építészmérnök ingyen felajánlotta az emlékmű terveinek elkészítését. Két év múlva fejezte be a munkát és 1895 januárjában az országos képzőművészeti tanács jóvá is hagyta elképzeléseit. 1898. május 10-én tették le az emlékmű alapkövét és az év végére, már a turulmadár is felkerült a csúcsára. Tamás József terveit Szász István építész vitelezte ki, a turulmadarat pedig Köllő Miklós (1861-1900) gyergyócsomafalvi születésű szobrász mintázta meg. A feliratot hordozó márványtábla Sánta Nándor, budapesti mester műve. Az emlékmű ünnepélyes felavatására csak a költségeinek törlesztése után, alig 1905. október 8-án kerülhetett sor.

Madéfalvi emlékmű (SICULICIDIUM emlékmű).



Történeti adatok:

Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban. 1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került. Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, s behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították falvaikat. Az alapított falvak: Istensegíts (rom. Țibeni), Fogadjisten (1776, rom. Iacobești), Hadikfalva (rom. Dornești), Józseffalva (1785, rom. Tolova), Andrásfalva (1786, rom. Măneuți). Innen rajzottak szét a későbbiekben szerte a világba. A falvak a mai Románia Szucsáva megye területén találhatók.

A műemlék leírása



Az emlékmű Csíkszeredától 10 km-re északra fekvő Madéfalván, a megyeközpontból bejövő út jobb oldalán helyezkedik el. Az íves elrendezésű építmény központjában álló, talapzatra emelt obeliszket két kihajló karként fogják közre a hozzá kapcsolódó, kővel burkolt, lépcsőzetesen csökkenő magasságú falszakaszok. Ezeket egy-egy pillérre állított kőurna zárja le. Az urnák oldalát gutták díszítik, tetejük egy-egy kőgombban végződik. Kereszt keresztmetszetű talapzaton áll az éleszedett kő obeliszk, amelyet lépcsőzetes lábazattal, illetve az obeliszk magasságának ¾-e táján fogsorfrízzel díszített párkánnyal láttak el. A párkány alatt, az obeliszknek mind a négy oldalát egy-egy hatágú csillag díszíti. Az obeliszk tetején elhelyezett kőgömbön áll a széttárt szárnyú turulmadár.

A talapzat előlapjára erősített, szintén kereszt formájú márványtáblára vésték fel az emlékmű feliratát. Szövegének első részét a jeles történész dr. Szádeczky Lajos (1859-1935) kolozsvári egyetemi tanár fogalmazta. A második verses részét, pedig dr. Balló István, csíkszeredai tanár írta:

Madéfalvi emlékmű (SICULICIDIUM emlékmű) felírata.

A obeliszk hátoldalán az építés körülményeit ismertető felirat áll:

KÖZADAKOZÁSBÓL LÉTESÜLT
MIKÓ BÁLINT FŐISPÁN
VÉDNÖKSÉGE ALATT
KILYÉNFALVI
BENEDEK ISTVÁN BIZ. ELNÖK
ÜGYBUZGÓSÁGA ÁLTAL.

ÉPÍTŐ MESTER
SZÁSZ ISTVÁN



Az unokák emléke



Böjte Péter elbeszélésében így emlékezik meg a madéfalvi veszedelemről:

"Mária Terézia azt akarta, hogy a székelyek álljanak az osztrák élire, menjenek a határokra s álljanak őrséget, mert erőst jó katonák vótak. De azok nem vállolták! Azok nem. Inkább abba a nagy hidegbe béhuzakodtak a szalonkai erdőbe.

Egy reggel a Bukov katanái rejamentek a falukra, s az asszonyokat s a kicsi gyermekeket kihajtották az emberek után. Hogy futtak azok szegények, s hogy sírtak!

Amikor az öregebbek, s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment, ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!"

A székelység nem felejtett: a 19–20. század fordulóján, 1899-ben Csík-Madéfalván hatalmas kőoszlopot állított, amelynek tetejére kitárt szárnyú turulmadarat helyezett. A kőpiramis alján egy táblán a
SICVLICIDIVM szó olvasható, amely misztikus módon jelent mást is. A sors különös rejtvénye az, hogyha a szó nagybetűinek római számértékét kivetjük, azok összege éppen 1764, a madéfalvi veszedelem esztendeje. Ennek a szójátéknak a neve kronogramma.

S mivel a január 7-én történtek következtében jött létre a bukovinai székelyek nemzetsége, a véres események ellenére a mai napig a bukovinai székelyek születésnapjaként ünneplik.

SICULICIDIUM = 1764. Az az évszám, amikor volt a székely vérengzés, vagyis a madéfalvi veszedelem. Jegyzőkönyv utolsó előtti oldala, báró Roth Joseph bűnvizsgáló bizottsági elnök aláírásával.