Tatárjárás



"A kegyetlen nemzet bíz el akar fogyatni,
Ily sebes haragjai azért kezdi mutatni:
Ideje lesz, már neked is úristen
Mirajtunk könyörülni!"
(Szegedi Kis István: A magyarok siralmas éneke a tatár rablásáról)

1241 késő nyarán lovas különcök nyargaltak szerte Magyarországon, felmutatva a véres kardot. Ez a kor szokása szerint azt jelentette, hogy nagy baj van, idegen támadást kell kivédeni, minden fegyverforgató ember gyűlekezzen a király zászlaja alá. A király azonban hiába várta őket, kevesen és lassan jöttek. Pedig a veszély valóban végzetes volt. A magyarság keleten maradt részét felkutatni az orosz szteyeppékre utazott Julianus barát hozdta a hírt: megindultak Dzsingisz kán óriási keeleti birodalmának gyilkos hadai Európa felé, hogy meghódítsák a világot, útjukban minden népet legázolva. S nemsokára ideérnek Magyarországra vagy megtudjuk őket állítani vagy elpusztulunk. A király felismerte a veszélyt, ezért próbálta hadba szólítani az országot. Hogy ez, miért nem sikerült, annak hosszú története van, szinte egy századra nyúlik vissza.

Már a XIII. sz. elején felbomlik a királyi megyerendszer az egymás ellen harcoló trónra pályázók az ország birtokainak odaadományozásával igyekeznek maguk mellé állítani a főúrakat. Az egyre nagyobb földterületet, s az ezzel járó hatalmat birtokló főúrak hatalmaskodásai, nemcsak a szegény népet keserítették el, hanem a kisbirtokos úrakat is. Ezek azután, arra kényszerítették II. András királyt, hogy 1222 tavaszán a székesfehérvári törvényhozó napon a krónika szerint a roppant sokaság előtt egy pergamenre írt ünnepélyes oklevelet adjon ki, amit függő aranypecséttel hitelesítettek és ami megerősíti a szerviensek, későbbi nevén kisnemesek jogait, személyi szabadságukat, birtokaik adómentességét, felettük való szabad rendelkezésüket, a törvénynapon való részvételük jogát, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezt az oligarchák hatalmaskodását korlátozó okiratot nevezték azután pecsétje után Aranybullának.
II.András Aranybullája, melyet 1222-ben adott ki.

II.András fia, aki 1235-ben IV.Béla néven lett magyar király, megkezdte a birtokok visszavételét a nagyúraktól, erősítendő a királyi hatalmat. Országszerte bizottságokat alakítottak, hogy a felesleges és haszontalan adományokat visszavegyék. A király előtt nyilvánvaló volt, hogy ezek után a főúrakra kevéssé számíthat, így máshol kellett támaszt keresnie, amikor a tatár veszélyről tudomást szerzett, beengedte az országba a Kötöny királyuk vezetésével a tatárok elöl menekülő kunokat. (E kunok emlékét őrzi a mai megyékben: Kiskunfélegyháza városa (Bács-Kiskun m.), Kiskunmajsa városa (Bács-Kiskun m.), Kunszentmiklós városa (Bács-Kiskun m.), Kunhegyes (Jász-Nagykun-Szolnok m.), Kunszentmárton (Jász-Nagykun-Szolnok m.) stb. települések.) A hajdani honfoglaló (hon visszafoglaló) magyarokra emlékeztető kunok az ország legritkábban lakott területén az Alföldön kaptak legelőt méneseiknek és gulyáiknak (=a rideg állattartásban tartott szarvasmarha csoportoknak). Nem nehéz elképzelni, hogy a vándorló, félnomád pásztornép, mennyi bajt és bosszúságot okozott a szomszéd magyar birtokosoknak. Ez csak növelte a birtokosok és a magyar király szembenállását, s talán ezért is, meg a két életforma összeegyeztethetetlensége miatt is, kitört a magyar-kun viszály. A kunok, királyuk megölése után, mindent feldúlva kivonultak az országból. A király ezzel elvesztette fegyverforgató támasza jó részét.

Közben a tatárok 1240-ben elfoglalták Kijevet, s 1241 tavaszán, pedig átözönlöttek a Kárpátokon. IV.Béla hiába fordult Európa hatalmaihoz, a római pápához, a német császárhoz, sehonnan sem jött segítség. Ekkor küldte szét IV.Béla magyar király országszerte a véres kardot, hadba híva a magyar urakat és csapataikat, de ekkor, már Pest felé tartott a tatár előhad. Nyomában a nagy világhódító unokája a Batu kán vezette félelmetes és óriási fősereggel. Közben, egyik alvezére Lengyelországot és Sziléziát letiporva északnyugatról. A másik, pedig Erdély felöl tört az országba. A király főhada, már eleve előnytelen helyzetben és szinte reménytelen erőviszonyok között vette fel a harcot a Sajó melletti Muhi közelében.



Előző - Previev

Következő - Next