A vereckei-hágó



A vereckei-hágó. A vereckei-hágó.


A Vereckei-hágó az a hágó Kárpátalján, ahol a hont visszafoglaló, esetleg hazatérő magyar őseink először pillantották meg ezt a gyönyörű vidéket! A Vereckei-hágó az Északkeleti-Kárpátok egyik legfontosabb hágója. Az Északkeleti-Kárpátok gerincén, a Latorca és a Sztrijbe ömlő Opor folyó völgye között helyezkedik el. A hágó tengerszint feletti magassága 841 méter. Ma a Lvivbe tartó országút elkerüli. A hágóra Alsóvereckén keresztül lehet feljutni, meglehetősen rossz minőségű kacskaringós úton. Történelmi leírások szerint Árpád vezér itt, a Vereckei-hágón átkelve vezette be 896-ban a hont visszafoglaló, hazatérő magyarokat a Kárpát-medencébe. 1241-ben a mongol-tatár fősereg itt tört be Magyarországra. Az első világháború idején, 1914-ben az osztrák–magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hágónál az orosz cári csapatokkal. A második világháború idején szintén súlyos harcok voltak a hágó környékén (az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatóak). 1980-tól az országút elkerüli a Vereckei-hágót.



A vereckei honfoglalási emlékmű



A vereckei honfoglalási emlékmű épült a Honfoglalás millecentenáriumának (896-1996) emlékére. A vereckei honfoglalási emlékmű épült a Honfoglalás millecentenáriumának (896-1996) emlékére.

A történelmi Magyarország magyar-lengyel határátkelőhelyén a honfoglalás emlékére az első emlékművet 1881. szeptember 4-én állították, egy 4 m magas emlék-határkövet. Ezt 1896-ban kicserélték gránit-obeliszkre, melyen 4 márvány emléktábla volt található, melyeken többek között az szerepelt, hogy kinek az idején épült, kinek engedélyével, kinek a tervei alapján. A legfontosabb tábla a 4-ből, az útra nézett, melyen Kóródi Sándor egy kis rövid időmértékes verse volt olvasható:

„ Honfi e bércormon,
szíved hevesebb dobogása jelzi,
hogy ősi honod drága határa ez itt.
Itt hangzott egykoron riadó csatakürtje Lehelnek.
Nagy Rákóczink itt hullata búcsú könnyűt
Szent kegyelet tüze gyúl itt minden csipkebokorba
Oldozd meg saruid: Szent hely ez itt, ahol állsz”

Trianon után a táblákat eltávolították, de az obeliszk a helyén maradt, majd 1939 júniusában a felújított emléktáblákat újraavatták. A szovjet csapatok megérkezésével először a táblák, majd nem sokkal később a gránitoszlop is eltűnt és az egyik közeli faluban szovjet katonai emlékművet készítettek belőle. Az eredeti emlékmű helyén jelenleg egy ukrán emlékmű található, amely a szicsgárdistáknak (vagyis az ukrán partizánoknak) állít emléket, akiket az azóta megcáfolt ukrán történelmi elmélet szerint Kárpátalja (I. bécsi döntés alappján) 1939-es visszacsatolásakor Magyarországhoz a magyarok végeztek ki. Azóta kiderült, hogy a magyarok kitoloncolták a rájuk támadó gárdistákat és a lengyelek végezték ki Őket ott helyben, ahogy a lengyel levéltári forrásokból kiderült.

1996-ban a honfoglalás 1100. évfordulóján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezésére el kezdtek építeni egy emlékművet, amelyet politikai okok miatt az ukrán nacionalisták nyomására nem engedték felépíteni az eredeti helyén, hanem 700 méterrel arrébb kellet felállítani, egy tisztáson, hogy ne zavarja a szicsgárdisták (ukrán partizánok) emlékművét. Az avatás napjáig is csak egy torzó készült el, amit nem sikerült felavatni, ugyanis az úton rendőrkordont állítottak fel, ezzel megakadályozva a magyarok feljutását, míg a Galíciai oldalról a szélsőséges ukrán pártok aktivistái felmentek és jelentősen megrongálták az emlékművet. 2008 tavaszán azonban találkoztak az Ukrán és Magyar államelnökök és megállapodtak abban, hogy befejezhetik az emlékművet illetve, hogy a Munkácsi várra visszakerülhet a turulmadár. Ez még az év áprilisában megtörtént, de sajnos az eltelt egy év alatt, már háromszor is megrongálták az emlékművet. Az alkotás Matl Péter munkácsi magyar művész tervei alapján készült és több szimbólumrendszert vonultat végig:

Az egyik motívuma az életfa-istenfa motívum: a kehelyből 7 virág nő ki. A kehely jelen esetben az oltárkő a 7 tömb a 7 törzs. Az oltárkő mindkét oldalán kereszt van kifaragva. Érdekes még az, hogy a művész a hat alsó tömböt a turul szárnyaiként, a felsőt a törzseként értelmezi, míg a belső üres rész Emese a / a monda szerint Emesét álmában egy turulmadár termékenyítette meg, ebből született meg Álmos és a magyar nemzet. A turul Solaris szimbólum, azaz a Nap megtermékenyíti a Földet. A középen látható oltárkő a vérszerződés kelyhét szimbolizálja, amelybe a hét vezér a vérét összefogta, s ebből született meg a Magyar nemzet.